Digitális útvesztő

Olvasási idő: 3 perc

„Vajon hova mentettem?” „Melyik volt a végleges verzió?” „Talán az elküldött e-mailek között meglesz valahol” „Milyen néven is mentettem?”

Mindenkinek ismerős a helyzet? Nem is csoda, hiszen egyre több mindent intézünk digitálisan. Gondoljunk csak a levelezésekre- mind a magán, mind az üzleti kommunikáció során-, hivatalos ügyintézésekre, online fizetésekre. Sokkal egyszerűbb, mint a papíralapú változat, viszont sokszor még a legjobban strukturált rendszerekben is előfordul, hogy rossz helyre tároljuk, rossz néven, és nem tudjuk követni a verziókat.

Épp a napokban történt meg velem, (kivel mással) hogy egy fontos dokumentumot kellett (volna)kiegészítenem és sürgősen kinyomtatnom. Álmos szemekkel nyomtam be a monitort, és egy kávé kíséretében próbáltam gyorsan és produktívan elintézni a módosításokat. A koffein lassan, de biztosan hatott, és magam is meglepődtem, hogy milyen jól haladok. Gyorsan lementettem a legújabb változatot, és már tettem is rá a pendrive-ra. Felkészülve a reggeli csúcsra, időben elindultam, hogy ha még így kora reggel sor is van a nyomdában, időben el tudjam intézni. Természetesen rengetegen voltak, de nyugodt szívvel álltam végig a sort, hiszen nem volt miért aggódnom. Miért is kellett volna? Hiszen mindent elhoztam, időben vagyok. Végre sorra is kerültem, de mielőtt rányomtam volta a „nyomtatás” gombra, gondoltam még a biztonság kedvéért belenézek a dokumentumba, biztos, ami biztos. Kicsit lejjebb görgettem, és hirtelen megállt bennem az ütő. A másodperc tört része alatt futottak át a reggel történései a fejemben.

„Felkeltem, kiegészítettem a doksit, lementettem, rátettem az adathordozóra és…és vajon tényleg a jót tettem rá?”

Miközben hazafele szaladtam, végig az járt a fejemben, hogy mint magánember, milyen jó hasznát tudtam volna venni a Doxsi4-től már jól megszokott verziókövetésnek, és mennyi bosszankodástól, futástól, és idegeskedéstől kímélt volna meg. Nem kellett volna újabb és újabb néven lementeni az anyagokat. Biztosan a legfrissebb verziót láttam volna, ráadásul közös projekt lévén nem e-mailben kellett volna minden résztvevőnek elküldenem az aktuális változatot.