Egy cég mindennapjai diákszemmel -Ketten vagyunk…én és a pánik

Olvasási idő: 1-2 perc

Sokan félnek az újdonságoktól. Én nem. Én inkább rettegek.  Ilyen szempontból egy új iskola, egy új szobatárs, vagy akár egy új munkahely kész rémálom számomra. Már harmadik éve járok egyetemre, mégis már pénteken – miután hazaérek-összerakom a bőröndömet, nehogy hirtelen kelljen indulni vagy otthon hagyok valamit. Félelemeim persze általában alaptalanok, de mégis mindig felkészülök mindenre.

Ez az első munkanap alkalmával is hasonlóképpen volt. Hogy jutok oda? Mi van, ha rossz helyen szállok le? (Rossz helyen szálltam le…) És ha nem jön a busz? Vagy ha lekésem? Hogy késném le, hiszen mindenhova fél órával hamarabb megyek… de ha mégis?

A kezdeti stresszfaktorokon túllépve, legyőzve azokat, az épületbe beérve minden félelmem köddé vált, hiszen azonnal kedves szavak, meleg hangulat, és mosolygós tekintetek fogadtak. Remélni sem mertem volna ilyen fogadtatást. Azonnal megragadott az itteni atmoszféra. Olyan kötetlen és barátságos, pedig még csak fél órája voltam itt.

Az évnyitó hasonló szellemben telt. Köszöntők, évértékelők, jövőkép, bemutatkozások. A következő napokban megismerhettük a cég működését, a DOXIS4 program használatát, mind felhasználó mind admin oldalról. Nem olyan volt, mint egy tipikus betanulási hét. Rengeteg információt kaptunk, de bármikor kérdezhettünk, és mi kihasználtuk ezt a lehetőséget. A kérdéseinket örömmel fogadták, lelkesen válaszoltak rájuk.

Ebben az egy hétben megismerhettük a cégfilozófiát, a helyi szokásokat, a programot és azt az elkötelezettséget, amit a munkatársak a közös cél irányába mutattak. Érdekes és igazán jó volt látni, hogy egy vállalat nem csak az egységek összességeként tud működni, de csapatként tud dolgozni, megosztva egymással a sikereket és az esetleges kudarcokat.

Úgy érzem, hogy a cégnél lehetőségem lesz tanulni, fejlődni, kiteljesedni, hiszen modern, innovatív környezetben dolgozhatunk, és egy összetartó, segítőkész csapat segíti munkánkat.