Egy cég mindennapjai diákszemmel- kettős játszma

Olvasási idő: 2-3 perc

Sok helyről hallani, hogy a gyakornokokat nem tekintik teljes értékű munkaerőnek, inkább csak egyfajta problémának, akikkel bár sokat kell foglalkozni, de hasznot nem hoznak… Ennek is- mint mindennek- két oldala van, hiszen olyan tanulók is akadnak, akik legszívesebben csak melegedni járnának be az irodába. Gyorsan akarják teljesíteni a kötelező gyakorlatot, így mire betanulnának, megismernék az irodai szokásokat, vállalati politikát, idő előtt kiszállnak.

Ezekből a rémhírekből táplálkozva -szokásomhoz híven- a kétségbeesés újból elhatalmasodott rajtam. Ezúttal amiatt aggódtam, hogy nem lesz szükség a munkámra, vagy éppen nem tudnak majd olyan feladatot adni, amivel hasznosnak érezhetem magam és tényleg segítség lehetek. Túl sok helyről hallani a hasonló történeteket ahhoz, hogy ezt csak városi legendaként foghassuk fel. Szinte már ezt tűnt általánosnak és megszokottnak.

Örülök, hogy személy szerint nem kellett megélnem hasonló helyzeteket, hiszen nem hagytak magunkra, végig vezettek a kezdeteken. A betanulás során nem csak homályos támpontokat kaptunk, de konkrét és változatos feladatokkal láttak el minket, így kipuhatolva erősségeinket, szunnyadó képességeinket és egyetemi éveink alatt megszerzett tudásunkat.

Nem szükséges rosszként tekintettek ránk, hanem egyből egy nagy, befogadó csapat tagjai lehettünk.

Az éremnek két oldala van. Egyrészt a diákoknak kötelességtudattal kell hozzáállni minden feladathoz, és azt becsülettel elvégezni, még ha nem is érzik úgy, hogy ez lesz álmaik munkája. Viszont a vállalatok is felelősséggel tartoznak alkalmazottaik iránt, így kellemes légkört teremtve hosszútávú együttműködés alakulhat ki a két fél között.